„A törvény biztosítja a Budapesti Planetáriumnak mint a hazai csillagászati és természettudományos ismeretterjesztés meghatározó intézményének megújítása és ismételt látogathatóvá tétele érdekében a hosszú távú muzeális és közösségi hasznosítását.”

A kedden benyújtott törvénytervezet végre rendezné a Budapesti Planetárium sorsát. Mint ismeretes a Budapesti Planetárium 2017. június 17-én bezárt, közel 40 évi működés után. A planetárium programjait több millióan láthatták működésének négy évtizede során, nincs nap, hogy ne fordulnának szerkesztőségünkhöz az érdeklődők: mit tudunk a Planetáriumról? A kilenc évvel ezelőtti bezárás után elmaradt a várva várt felújítás, erre, úgy tűnik, most nyílik lehetőség.

Fél évszázaddal ezelőtt ezekben a napokban lázasan építették a Budapesti Planetáriumot, amint azt a Filmhíradó 1976 szeptemberében készült tudósításában láthatjuk:

A Budapesti Planetárium megnyitója 1977. augusztus 17-én volt, a nagyközönség számára az első előadást augusztus 20-án tartották, amelyen e sorok írója is részt vett. Most, fél évszázaddal a Planetárium létesítése után mindenképp időszerű egy alapos felújítás, az intézmény koncepciójának újragondolása, továbbfejlesztése. Már évtizedekkel ezelőtt is aktuális lett volna, születtek is elképzelések, azonban nem történt semmi.

Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter augusztus 22-i Facebook-posztjában több lehetséges verziót is ismertet:

A Planetárium ügyében már elkezdődött a kormányzati előterjesztés elkészítése, a KBM és a TTM munkatársaival közösen. Sok szakmai, műszaki és pénzügyi kérdést kell még tisztáznunk, mielőtt a végleges javaslat a kormány elé kerülhet.
Addig is készítettünk egy részletes nemzetközi benchmarkot arról, hogy hol helyezkedik el a világban a mi szeretett Budapesti Planetáriumunk, és milyen irányokban lenne érdemes gondolkodnunk a jövőjéről.
Az interaktív oldal tíz vezető nemzetközi intézményt hasonlít össze három kontinensről, Budapestet pedig külön viszonyítási pontként helyezi el közöttük. Meg lehet nézni a planetáriumokat térképen, részletes összehasonlító táblázatban, saját szempontok alapján rangsort is lehet készíteni, és végigkövethető az is, hogyan jutott el a műfaj száz év alatt a hagyományos csillagvetítéstől a mai komplex tudományos élményközpontokig.
Az összehasonlítás egyik érdekes tanulsága, hogy Budapest alapvető fizikai adottságai egyáltalán nem rosszak. A 23 méteres kupola nemzetközi összehasonlításban ma is komoly érték, a Népliget pedig megközelíthetőség és fejlesztési lehetőség szempontjából is különleges helyszín. A valódi lemaradás sokkal inkább a vetítéstechnikában, az interaktív tartalmakban, a kiállítási funkciókban és a működési modellben van.
Berlin például ugyanekkora, 23 méteres kupolában épített ki modern, 8K-s hibrid vetítési rendszert. Varsóban pedig a planetárium egy több mint 450 interaktív elemet kínáló tudományos központ része, amely már nem egy 45 perces programot, hanem akár többórás családi élményt jelent. Sanghaj, Chicago, New York, Hamburg, Valencia vagy az ESO Supernova pedig mind más-más érdekes választ ad arra, hogy milyen lehet egy 21. századi planetárium.
És éppen ez a legfontosabb kérdés: meddig menjünk el?
Az oldalon három lehetséges fejlesztési irány is szerepel, amelyek akár szervesen egymásra is tudnának épülni. Kormányzati döntés még nem született egyik irányba sem.
Az első szerint már 2027-ben legalább ideiglenesen újranyithatnánk a Planetáriumot: rendbe hoznánk az épületet, megjavítanánk a meglévő Zeiss vetítőt (ha az derül ki, hogy javítható), és ideiglenes kiállításokkal ismét megnyitnánk a közönség előtt – hasonló logikával, ahogy korábban a Közlekedési Múzeumnál is történt. Kérdés persze, hogy érdemes-e ezzel az ideiglenes megnyitással néhány hónapra elérhetővé tenni az intézményt, hogy aztán újra bezárjuk, amíg a felújítás megtörténik.
A második lépcső lehet egy teljes, 21. századi felújítás: teljesen megújult épület, modern 8K+ full-dome technológiával, valós idejű univerzum-szimulációval, új hang- és vetítési rendszerrel, többnyelvű tartalmakkal és kiegészítő szolgáltatásokkal.
A harmadik opció pedig ennél is nagyobb fejlesztés: a Planetárium köré egy nemzetközi színvonalú Tudományos és Technológiai Élményközpont épülhetne interaktív űrkutatási, robotikai, mesterséges intelligencia-, jövőtechnológiai és természettudományos kiállításokkal, szabadtéri tudományos parkkal és a Népliget környező részeinek megújításával.
Az ideiglenes megnyitás pár hónapig működhetne és néhány százmillió forintból megoldható.
A Planetárium teljes felújítása már 2-3 évet is igénybe venne a beszerzésekkel és a kiállítások megvalósításával együtt, és előzetesen becsült költsége a 15-20 milliárd forintos tartományban mozog.
Egy a felújított Planetárium köré épített, világszínvonalú tudományos élményközpont pedig ennél is egy nagyságrenddel több pénzbe kerülhet, de pozitív hatásai is sokkal nagyobbak lennének: a következő generációknak hatalmas élményt nyújtana, nemzedékeket inspirálna a természettudományok iránt, és hatalmas turisztikai vonzerőt is jelentene, éves szinten akár tízmilliárdos többletbevételeket generálva a fővárosnak.
A kérdés tehát nemcsak az, hogy újranyissuk-e a Planetáriumot. Hanem az is, hogy milyen ambícióval tegyük ezt.
Ti mit gondoltok? Nyissuk meg minél hamarabb, akár ideiglenesen már 2027-ben? Ugorjunk rögtön a 2-3 évig tartó teljes felújításra? Vagy gondolkodjunk ennél is nagyobban?

Bizonyára mindenkinek megvan a maga véleménye, mit kellene tenni a Planetárium érdekében, én mindenesetre úgy gondolom, hogy a lehető legnagyobbat kell gondolni, és ha már belevág a magyar állam, akkor minden forrást biztosítson ahhoz, hogy egy valóban korszerű Planetárium, avagy tudományos élményközpont szolgálja az ismeretterjesztést és az oktatást, legyen legalább akkora attrakció a Budapesti Planetárium, mint nemrégiben felújított prágai testvére!

Ezzel együtt, ha a Planetárium szervezetileg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumhoz kerül, akkor kitűnő lehetőség nyílik a Műszaki Múzeum igen gazdag csillagászati műszergyűjteményének (ezen a téren az MMKM kollekciója a legjelentősebb hazánkban) bemutatására, továbbá a magyar űrtevékenység minél szélesebb körül megismertetésére. Elvégre űrkorszakban élünk, és büszkék vagyunk űrkutatási sikereinkre is!

A miniszter kérdésére („meddig menjünk el?”) a válasz egyértelmű, ameddig csak a takaró ér, az állam igenis áldozzon a Budapesti Planetáriumra minél többet – legalább 50 évente. És még azon túl is!

További olvasnivalók:

A Planetáriumban emberközelben a Világmindenség (Korga György reklámgrafikája, 1982).