A NER konzekvensnek aligha nevezhető, másfél évtizedes, gazdaságpolitikájának töretlen jellegzetessége, hogy a polgári társadalom régmúltjából kiemel néhány jeles, vagy hitük szerint annak vélt személyiségeket, s különféle terveket neveznek el róluk. Így járt már Széll Kálmán, Baross Gábor és Darányi Ignác is, amelyeknek közös jellemzőjük, hogy a kormányzat mindaddig diadallal állítja példának ezeket, amíg csúfos kudarcot nem szenvednek. Ipari termelésünk a világjárvány óta képtelen talpra állni.