Tizenöt év, az már egy korszak: ennyi idő alatt nagyra nő a kisgyerek, termőre fordul a diófa, és a köpönyegét rutinszerűen forgató, meggyőződését az alsóneműnél is gyakrabban váltogató politikus is kiismerhetővé válik. Kitanuljuk, mint a KRESZ-t, odafigyelés nélkül is képesek vagyunk alkalmazni a szabályait. Tisztában vagyunk vele például, hogy amikor Orbán Viktor az ellenfelét vádolja valamivel, akkor mindig saját magáról és a tettestársairól beszél. Politikabefolyásoló álcivil szervezetek? Guruló eurók (rubelek, jüanok)? Lopás, hazugság, pedofília? Idegen érdekek kiszolgálása? Háborúpártiság? Gazdasági együttműködés helyett példátlan tempójú blokkosodás? Tényleg mintha önmaga paródiája lenne ez a Fidesznek nevezett családi (szürke)gazdaság: hiába látja mindenki, hogy egyedül Putyin az, aki háborút akar, és hogy Trump lassan több kárt okoz, mint a Covid meg a 2008-as válság együttvéve – ők rendületlenül nyomják tovább az „Oroszország a megbízható partnerünk, Amerika a barátunk” szöveget.