A húsvéti ünnepkör egyik legszebb verse Babits Mihály nevéhez fűződik. A Húsvét előtt strófái szállóigévé váltak, sokszor idézzük sorait, időnként talán nem is tudva, hogy e költeményből származnak. Most azonban különösen időszerű a mű: „…ki először mondja ki azt a szót, / ki először el meri mondani, / kiáltani, bátor, bátor, / azt a varázsszót, százezerek / várta lélekzetadó szent / embermegváltó, visszaadó, / nemzetmegmentő, kapunyitó, / szabadító drága szót, / hogy elég! hogy elég! elég volt! / hogy béke! béke! / béke! béke már! / Legyen vége már!”Bár Babits visszafogott költő volt, nem jellemezte forradalmi hevület, az I. világháború öldöklését látva ő is úgy érezte, meg kell szólalnia. Persze nem a mai kormány előfutára volt a megbékélés követelésével, polgári, igaz keresztényi mivolta miatt a mai kurzus nem is igazán lelkesedik érte, de nagyhéten mi sem kívánhatnánk mást, mint amit a költő: egy békés világban akarunk élni.