Hidegh Ödön zeneesztétának egyszer csak elege lett a parttalan locsogásból. Megunta, hogy elmélyült koncentrációt igénylő munkáját mindenféle telefonhívások lépten-nyomon megszakítsák, drága idejét felesleges szócséplésre pazarolja, ezért radikális lépésre szánta el magát.Az az igazság, nem ő találta ki, mindössze átvette a módszert. Már korábban is eljátszott a gondolattal, de a végső lökést az adta meg, hogy egy borongós, szürke délelőtt tizennyolcszor próbálkozott egy halaszthatatlan ügyben kapcsolatba lépni az egyik közüzemi vállalat ügyintézőjével. Ahelyett azonban, hogy egy igazi, hús-vér telefonközpontos jelentkezett volna, hogy az illetékeshez kapcsolja, egy automata utasításait kellett hosszasan követnie abban a reményben, hogy türelmét a folyamat végén egy kompetens ügyintéző kellemes orgánuma fogja jutalmazni. Ha őszinte akart lenni magához, túl nagy meglepetést nem okozott – az ellenkezője lett volna az –, hogy az ügyet ezúttal sem tudja telefonon elintézni, mivel rövidebb-hosszabb szélmalomharc után szinte mindig ugyanígy járt a többi közüzemi vállalat, állami szerv és egészségügyi intézmény központi számával is. Amikor az utolsó hamvába holt próbálkozás után lehiggadt, rájött a jelenség mögött rejlő szándékra. Úgy vélte, hogy mivel a hatékony ügyintézést az okvetetlenkedő ügyfelekkel történő telefonbeszélgetések tulajdonképpen csak akadályoznák, az ügyintézők elérhetetlensége növeli az ügyintézés hatékonyságát, így végső soron az állampolgárok érdekeit szolgálja. Ez megerősítette abban, hogy magánszférájának nyugalma érdekében neki is ezt az utat kell követnie.A minta tehát adott volt, csak saját, mondhatni privát használatra kellett alakítani. Persze megtehette volna, hogy egyszerűen csak kikapcsolja a telefonját, vagy csendesre állítja, de nem akarta elmulasztani az esetleges fontos hívásokat.A feladattal megbízott tapasztalt informatikusnak gyerekjáték volt az ügyfélszolgálati program speciális igények szerinti módosítása és üzembe helyezése.Híváskor a telefonautomata a következő szöveggel jelentkezett be:„Köszönjük, hogy e csodálatos napon Ödönt hívtad. Szeretettel köszöntelek. Telefonod nyomógombjai segítségével a következő menüpontok közül választhatsz: magyar nyelvű menü egyes gomb, portugál kettes gomb, dán hármas gomb, latin négyes gomb.”Mivel Hidegh úr nem beszélt idegen nyelveket, teljesen mindegy volt, hogy a hívó fél melyik gombot nyomta meg, a menü mindig a magyar nyelvre kapcsolt, majd így folytatódott:„Hogyléted felől érdeklődöm. A nyomógombok segítségével kiválaszthatod a pillanatnyi állapotodnak megfelelő választ. Egyes gomb: Mint a mókus fenn a fán, kettes gomb: Tulajdonképpen megvagyok, hármas gomb: Ma közérzetem van, remélem, elmúlik, négyes gomb: Nem fárasztalak vele.Válaszadás után a hívó a következő szintre jutott:„Válaszd ki a hívásod célját. Egy: Kötetlen eszmecsere, kettő: Programjavaslat, három: Szívesség kérése, négy: Csak unatkozol.A „szívesség kérése” gomb megnyomása esetén a következő szöveg következett:„A hármas gombot választottad. Jelenleg valamennyi családtagunk foglalt. Mivel a várakozási idő hosszabb a szokásosnál, felhívjuk szíves figyelmedet, hogy mondanivalódat írásban is közölheted a hidegh@noreply.com vagy a hidegh@pusztabakialto.hu e-mail-címekre küldött üzenetben. A csillag gomb megnyomásával visszatérhetsz a főmenübe.”Ha valaki még ekkor sem adta fel, a következő szöveget hallhatta:„Hát te meg mit keresel itt, ahol a madár sem jár? (Időnként nem árt egy kis játékosság – gondolta Hidegh úr.) Visszatértél a főmenübe. A »Szabadidő« megnevezésű almenüben az alábbi menüpontok közül választhatsz: egy: mozi, kettő: futballmeccs, három: étterem.A kettes gomb megnyomásával a futballmeccs menüpontot választottad.Egyes gomb: Biztos vagy benne? Ha nem erősíted meg, még visszaléphetsz, kettes gomb: Tévedtem, visszalépek.Egyes gomb megnyomása esetén az almenübe érkeztél. Egy: Fradi, kettő: Újpest, három: MTK, négy: Elmegyógyintézet (Hidegh úr itt egy kis humort kívánt becsempészni a fokozatosan növekvő feszültség enyhítésére).A csillag gombbal visszatértél az almenübe, és az éttermet választottad.Egy: Pizzéria, kettő: Magyaros konyha, három: Ázsiai ­konyha.”„Az ázsiai éttermet választottad. Egyes gomb: kínai, kettes: japán, hármas: vietnámi, négyes: thai, ötös: koreai. A ko­reai konyha választása esetén egyes: dél-koreai, kettes: kímélő észak-koreai. Várd meg a kezelő jelentkezését.”Itt a telefonálók felkorbácsolt idegeire való tekintettel nyugtató szöveg lett beiktatva: „A hívásod fontos nekem. Sajnos a felgyülemlett hívások miatt jelenleg a várakozási idő több mint tíz perc. A kapcsolásig Richard Wagner A Nibelung gyűrűje ciklusából választhatsz:Egy: A Rajna kincse, kettő: A valkür, három: Siegfried, négy: Az istenek alkonya. Amennyiben a várakozási idő alatt a kiválasztott opera véget érne, a ciklus következő darabja automatikusan elkezdődik. A Nibelung gyűrűje teljes ciklusának befejeződése, azaz hozzávetőlegesen tizennyolc óra után a rendszer automatikusan visszakapcsol a főmenübe.”Ily módon a legkitartóbb telefonálók esetében valóra válhat Wagner nagy álma, hogy egymás után, folyamatosan játsszák a Ring-ciklus összes operáját, és ez egyedül neki, Hidegh Ödönnek köszönhető – gondolta büszkén Hidegh úr. Ettől fellelkesülve felötlött benne, hogy javasolni fogja a közműveknek és az állami szerveknek is, hogy a komolyzene népszerűsítése céljából az elcsépelt háttérzenék helyett inkább Mahler szimfóniáival vagy esetleg Rahmanyinov zongoraversenyeivel üssék agyon az idegölő várakozás idejét. Még az is előfordulhat, hogy egyik-másik zenekedvelő ügyfélnél bosszankodást vált majd ki, ha az ügyintéző kapcsolása miatt a zenemű a legjobb résznél félbeszakad. Sőt, olyanok is lesznek – fűzte tovább a gondolat fonalát –, akik elintézendő ügyük nem lévén, kimondottan a klasszikus repertoár élvezete miatt hívják majd fel a hivatalokat.Egyébként a házi telefonautomata minden várakozást felülmúlt: észrevehetően ritkulni kezdtek a hívások, majd teljesen meg is szűntek. Hidegh Ödönről egyszerűen leszoktak az emberek. Ismerősei és rokonai hívásaikkal nem zavarták többé, elmélyülhetett a munkájában vagy bélyeggyűjteménye rendezgetésében. Egy idő után azonban kezdte nyomasztónak érezni a monoton csendet, olyan érzése támadt, mintha légüres térbe került volna. A fülsiketítő csendről addig azt hitte, csak az irodalmi művekben előforduló túlzó szófordulat, most azonban saját bőrén tapasztalta, hogy létezik ilyen. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy találkozzon valakivel, csak úgy, spontán, minden különösebb cél nélkül, például hogy beüljön vele egy-két órára egy zajos kávéházba. Néhány másodpercig elgondolkodva nézte a mobilját, majd kikereste legjobb barátja számát, és megnyomta a hívás gombot. Hosszú ideig csengett, majd amikor már azt hitte, nem érkezik válasz, halk aláfestő zenekísérettel megszólalt egy hang:„Köszönöm megtisztelő hívását. Magyar nyelvű menü egyes gomb.”