Renner Erika egy hős. Bár nem volt választása, az ellene elkövetett brutális támadás után minden fájdalma, a jog- és intézményrendszerben elszenvedett másodlagos bántalmazása után is beleállt saját erejébe, az áldozat szerepe helyett a túlélőébe. Nők ezreinek rándul össze a hüvelye, ha a lúgos orvos szavakat leírva látja, és minden jóérzésű ember émelyeghetett, amikor márciusban jött a hír, hogy az elkövetőt már a 11 éves, így sem elég hosszú börtönbüntetése lejárta előtt feltételesen szabadlábra bocsáthatják. Újabb küzdelem várt Erikára, aki a sajtóból értesült arról, hogy talán újra rettegnie kell az életéért. Míg az erőszaktevő az ő legmélyebb félelmeiről is tudomást szerezhetett, ő semmit sem tudhatott arról, vajon a megbánás vagy a bosszúvágy munkál-e a férfiban, akit korábban a „ha az enyém nem leszel, másé se lehess” indulat sarkallt iszonyatos tettére, és egyszer már nem állította meg semmi.