Alighogy megreggeliztünk, kiülünk a társalgóba a megkopott műpálma alá. A szokásosnál jobb kedvünk van, hiszen délután filmklub lesz. Amúgy a reggelek itt mindig egyformák. Régi bútordarabok vagyunk már, zsíros párnákon üldögélünk a fonott fotelekben, a rádióból halk dünnyögések szólnak.Edit néni a Petőfi-összest lapozgatja, úgy tesz mindig, mintha olvasna, pedig enélkül is tudjuk, hogy tanítónő volt, mert nincs nap, hogy ne morogna valakire egy rosszul megfogalmazott mondatért. Ha nekem ilyen utasom lett volna annak idején, biztos, hogy kitettem volna az első kanyarban. Most meg választhatok, hogy vagy egyedül gubbasztok a szobámban, vagy elviselem a társaságát.Már a rádióhallgatást sem tudjuk elképzelni a takarítónő csörömpölése nélkül, aki most is körülöttünk sertepertél. Emeljük fel a lábunkat, már aki tudja, hadd mosson fel rendesen, aztán a frissen felmosott linóleumon párhuzamos csíkokat húz a takarítókocsi, ahogy kizötyög a társalgóból a folyosóra, el ne csússzanak nekem, kántálja, mielőtt kivágódik előtte a lengőajtó.– Mindig útban van ez a filodendron – dünnyögi Judit csak úgy maga elé, majd felemeli a hangját: – Ezt is Margó nővér locsolja?– Könnyezőpálma az, nem filodendron – javítja ki Edit néni –, és ennek aligha van vízigénye, mert mű, mint a körmeid.Judit, akit nem szabad Jutkának szólítani, erre nem mond semmit, csak nyel egyet. Épp elakadok egy szónál, rendőrség, hat betű, amikor Feri is megérkezik közénk. Kapóra jön, rendőr volt. Óberhé, mondja, és nem foglalkozik azzal, hogy Edit néni szerint police. Kipróbálom ezzel is, azzal is, a tanítónőnek van igaza, police, de csak azért sem mondom meg neki, inkább leteszem a rejtvényt.– Egyébként hallottátok, hogy ma jön az új lakó? – vált témát Edit néni, még a könyvét is félreteszi, ahogy felénk fordul.– Hallottam – sóhajt Judit –, azt pusmogták a nővérszobában, hogy valami nincs rendben vele, egy szállodai tűzeset nagyon megviselte.– A nővérek folyton pletykálnak. A fele sem igaz annak, amit ott mondanak, a másik felét meg úgyis rosszul hallod – jelenti ki Edit néni.A nővér közben átkiabál a portásnak, hogy szóljon, ha megérkezik az új lakó, Vass Iván.Ekkor odaül mellénk Feri, rámutat a sámlira, amin Judit pihenteti a lábát, ezt nem kell féltened, mondja, az új lakónak nem lesz rá szüksége. Mi a fene, itt rajtam kívül mindenki hallott valamit róla?Nyílik az ajtó, Margó nővér begurít egy kerekesszéket, benne egy nagydarab emberrel, a kerekek erősen nyikorognak.– Ő Vass Iván, az új lakó. Fogadják szeretettel, és segítsenek neki a beilleszkedésben – szól a gépies nővérhang.A fickó a székben hosszú karjával a karfára támaszkodik, lába alig fér el a lábtartón. Fejét félrefordítja, arca borostás, a teste ernyedt, a szeme azonban villog, és gyorsan forgatja jobbra-balra, mintha azt figyelné, mikor történik valami váratlan.– Már hallottuk, hogy jön – szólal meg Judit –, úgy tudom, a tűzoltóságnál dolgozott.Vass Iván szvettere állig begombolva. Szeme megakad a műpálmán, néhány másodpercig abba az irányba bámul. Margó nővér befékezi a széket, és egy nagy méretű, pántokkal beszíjazott bőröndöt húz be. Az ember mindenkivel lekezel, szinte följajdulok, ahogy megszorítja a kezem.– Nem mindegy, hol dolgozott? – mondom, és várom, hogy Edit néni kontrázzon.– Már hogy lenne mindegy – jön a várható reak­ció a tanítónőtől –, legalább ennyit tudjunk egymásról.Az új lakó nem szól semmit. Sejtem, hogy az én szobámba fog kerülni, nincs három napja, hogy meghalt a szobatársam. Megkérdezem tőle, honnan jött, azt mondja, otthonról. Arra a kérdésre, hogy miért döntött így, csak annyit nyög ki, hogy a felesége meg a fia.– Mi van a feleségével? – kérdezem.Erre hosszú szünet után csak annyit mond:– Már nincsen.Lassan derül ki, hogy a férfi negyven évig a tűzoltóságnál dolgozott, szerette a munkáját.– Amíg az a trópusi tűz… – mondja, és kigombolja a szvettert –, azt nem lehet elfelejteni –, minden lángolt, még a pálmafák is.Halkan beszél, nem csoda, hogy a távolabb ülők olykor csak foszlányokat kapnak el.Biztos az agyába égett a látvány, gondolom, de valami azt súgja, hogy most ne poénkodjak hangosan. A férfi hozzáteszi, hogy a fia azóta változott meg. Megcsörren a telefon, erre összerezzen, előrehajol, mintha föl akarna kelni.– Vigyázzon – mondja Margó nővér. – Tudja, hogy nem szabad megerőltetnie magát.Feri nagyokat bólogat, Edit néni elmeséli, hogyan mentették meg a tűzoltók a Cirmikéjét, amikor egyszer fölmászott a diófára, és csak nyávogott, mert nem tudott lejönni.– Vajon most miért nem a fia hozta be? – suttogja Judit Ferinek.– Minden mindennel összefügg. – Feri nemhiába volt nyomozó, nem árul el semmit, csak ennyit jegyez meg.Margó nővér közben behúzza a bőröndöt a szobámba. Gyorsan, már amennyire ez rólunk elmondható, fölszedelőzködünk. Előremegyek, hogy házigazdaként az ajtóban várjam az új lakót. Feri segít Juditnak, kiveszi a sámlit a lába alól, és hagyja, hogy belékaroljon. Edit néni gyorsan megköti a gyógycipője kibomlott fűzőjét, hátha előbb ér oda, mint Judit.Margó nővér kipakolja a bőröndöt. A beköltözőcsomagban a szokásos holmik, nadrágok, pulóverek, papucs, köntös. Az oldalsó rekeszből előkerül egy műanyag tok, nem látom pontosan, hogy milyen. Vass Iván megkéri a nővért, hogy tegye azt az éjjeliszekrény felső fiókjába.– Látod, hozta a piás kulacsát – súgja oda Judit Edit néninek.– Még iszik is, és a nővért is lefizette – kontrázik a tanítónő.Feri felvilágosítja őket, hogy a tokban a Szent Flórián-emlékérem van, megismeri a formájáról.Visszamegyünk a társalgóba, hogy elüssük azt a kis időt, ami hátravan még az ebédig és azután jöhet a mozi. Addig ismét töröm a fejem egy kicsit.– Gutaütés – mondom félhangosan.– Ne mondd, ezt miből gondolod? – kérdezi Edit néni.– Nem gondolom, azért kérdezem, hat betű, neked tudnod kellene, tanítónő – válaszolom.– Nem találsz vidámabb szavakat abban a rejtvényben? – kérdez vissza válasz helyett.Vass Iván azon kesereg, hogy őt is utolérte a sorsa, öregotthonba került. Judit közli, hogy ez szeretetotthon, Edit néni kijavítja, hogy idősek otthonában vagyunk, Feri szerint szociális intézményben, én csak annyit teszek hozzá, hogy jobb, ha tudjátok, aggápoldában vagyunk. Senki sem nevet. Vass Iván közben tesz egy kört a társalgóban, megállítja a kocsit a faliújság előtt, amin a plakát a mai műsort hirdeti: „Tűz van, babám!”, csehszlovák filmvígjáték.– Arról bezzeg senki nem beszél, miért került kerekesszékbe – folytatja a találgatást Edit néni. – Vajon stroke-t kapott?– Ez az – kiáltok föl –, már be is írtam.– Abban a tűzben nem fizikailag rokkant meg. Az oltásban való hősies részvételéért kapta azt az emlékérmet, amit magával hozott. – Feri már nem titkolja jólértesültségét. – Tudom, ma már azt mondják, minden testi baj valamilyen lelki trauma következménye, de ezt most ne bolygassuk.– Pedig olyan kíváncsi lennék – mondja Judit –, legalább nekem meséld el, amíg a pedikűrösre várunk.– Ma gyógytorna lesz – helyesbít Edit néni.Egyik sem lesz, nyugtázom magamban. Tényleg jó lenne megismerni ennek a rejtélyes fickónak a történetét. Nem lehet véletlen, hogy ennyire összezavart mindenkit, már el is felejtették, hogy a délutáni vetítésre várunk.Vass Iván visszagurul, megkérdezi, van-e már ebéd, mert neki most lenne egy kis ideje enni.– Ugyan mi dolga lehet? – találgatom.– Ti ezt nem tudhatjátok, a szolgálatban nem akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk, hanem akkor, amikor éppen nincs semmilyen esemény – közli Feri határozottan. – De most már nem kell sokat várni, mindjárt szólni fog a nővér.– A menü ma jónak ígérkezik – teszi hozzá Edit néni, aki nem bírja ki, hogy ne szóljon bele ebbe is. – Csontleves eperlevéllel, sertéspörkölt durumtésztával, a cukrosoknak halragu párolt zöldséggel.Vass Iván megindul a műpálma irányába, nagyot teker a kocsi kerekén, és rágurul Judit fájós lábára.– Miért nem figyelsz? – kiabál Judit. – Margó, Margó, jöjjön, legyen szíves, ez így nem mehet tovább!– A pálma – mondja Vass Iván –, a trópusi pálmák. Minden odalett.Edit néni nem állja meg szó nélkül:– Ez nem trópusi, nem látod, hogy mű? Amúgy könnyezőpálma. És egyébként is, mit kell folyton ezzel foglalkozni? Te meg mit vagy úgy oda, nem történt semmi. Lesérültél?Judit nem válaszol, és Margó sem jön, úgy látszik, nem hallotta meg vagy nem akarta meghallani. Rutinos nővér, tudja már, hogy mikor komoly a dolog, és mikor nem. Én megint egy poénnal próbálom oldani a feszültséget:– Mi van, Iván, lejárt a jogosítványod? Vagy megbuktál a műszaki vizsgán?Az ebédelésben elfáradtunk, csendes pihenő következik. Annyira azért nem telik csendben. Feri úgy horkol, hogy kihallatszik a folyosóra, én nem pihenek le, folytatom a keresztrejtvényt. Edit néni többször kicsoszog a mosdóba, Judit hangosan nézi a tévét. Vass Iván alig pihent, már régóta a társalgóban időzik, kiderült, hogy a fiát próbálja hívni telefonon, de az nem veszi föl.Amint véget ér a tévésorozat, elsőként Judit sántikál ki a szobából, már fölvette a sötétkék blézerét a mozizáshoz. Vass Iván még mindig a telefonját nyomkodja. Margó nővér próbálja vigasztalni: – A gyerekek már csak ilyenek, az én fiam is csak akkor veszi fel a telefont, ha ő akar valamit. Ne bánkódjon, majdcsak visszahívja.– Biztos még mindig engem okol – motyogja Vass Iván.– Most nézzük a mozit, kezdődik! – kiáltja a nővér.– Legalább hosszú film lesz – sóhajt fel Judit olyan hangsúllyal, hogy nem lehet megállapítani, örül ennek, vagy nem. Edit néni előremegy, én segíteni akarok Vass Ivánnak, de Feri ott terem, és átveszi tőlem a kerekesszék fogantyúját.Nem sokáig sikerül neki az irányítás. Vass Iván megragadja a hajtókarikát, tesz egy félfordulatot, kihúzza magát, nekilódul, egyenesen a műpálma felé.– Tűz van, babám! – kiáltja, és megvadulva továbbhajt, a falnál befékez, egyik kezével megkapaszkodik a kocsi karfájában, minden erejével nyújtózkodni kezd, hirtelen egy óriást látunk, amint a másik kezével lekapja a tűzoltó készüléket.Feri megpróbál közbelépni, de ahogy odaszalad, megbotlik, és elesik. Edit néni ijedten az arcához kapja a kezét, ne is lásson semmit. Margó nővér kirohan a klubszobából. Én úgy megijedek, hogy le­blokkolok, és mozdulni se tudok. Vass Iván gyorsan kihúzza a biztosítószeget, és a tömlőt a műpálmára irányítja, nagyokat zihál közben. Hátulról is megkerüli, nekiütközik, az ráborul a dohányzóasztalra, ő tovább nyomja a poroltó karját. Pillanatok alatt mindent fehér por borít, Edit néninek csak a szeme látszik, ahol a tenyere volt, Feri csak pislogja a port, képzelem, hogy nézhetek ki, mint Judit ünneplős blézere, ami úgy fest, mintha be lenne havazva.– Ez már nem fog meggyulladni! – kiáltja Vass Iván, és a pálmához vágja a készüléket.