Elõfordul, hogy egy nehéz nap után, amikor a gyerekünk makacs, dacos vagy éppen rosszalkodik, egyszerûen elfogy a türelmünk. Ilyenkor sok szülõ ösztönösen a csenddel büntet: nem szól a gyermekéhez, elfordul tõle, mintha ott sem lenne. Talán azt reméljük, hogy ebbõl majd tanul, hogy legközelebb jobban viselkedik. De vajon tényleg ezt tanulja meg? Vagy valami egészen mást?