A zuhanyozás a súlytalanság viszonyai mellett kifejezetten kihívás – ennek megfelelően sokkal egyszerűbb formában végzik, mint a Földön. Általában nedves textil vagy papír törlőkendőkkel zajlik a dolog, amely után szárazra törlik bőrüket az űrhajósok. Mindez takarékossági szempontból is hasznos: a tiszta víz nagy kincs odafenn.

Korábban az amerikai Skylab űrállomáson speciális zuhanyzót készítettek az űrhajósoknak: az alján (pontosabban a láb felőli részén) az ember beakaszthatta a lábfejét, ezzel a testét fizikailag rögzítette, miközben a keze szabad maradt. Egy zuhanyfejjel lelocsolták szappanos bőrüket, és porszívószerű légáramlattal összegyűjtötték a szétrepült vízcseppeket, amiket a zuhanyzó fala sem engedett messzire. Űrhajósoként három liter víz volt az engedélyezett mennyiség egy-egy alkalommal. A rendszer bonyolultsága és az előkészítés igénye miatt egy zuhanyozás akár két óráig is tartott, a járulékos feladatokkal együtt – így hosszú távon nem vált be.

Egyébként az orosz Mir űrállomás 1990-ben felbocsátott Kvant-2 moduljában volt egy fémfalú zuhanyfülke, ami szaunaként is tudott működni. A végzetének a nagy víz- és áramigény, illetve a karbantartás bonyolultsága bizonyult – ezért az első Shuttle–Mir dokkolás előtt szétszerelték. Jelenleg ruhamosást sem végeznek a Nemzetközi Űrállomáson, teherűrhajók hozzák a friss ruhát és viszik el a szennyest.

Jack Lousma űrhajós a fürdő után 1973-ban a Skylab űrállomás fedélzetén (NASA).

A bonyolult és költséges zuhanyozás nyomán nem véletlen, hogy később az ISS fedélzetén már főleg nedves törlőkendőket használtak, 10-20 percre redukálva a mosdáshoz szükséges időt. A hajmosáshoz vízmentes sampon jár. Nem is viszik túlzásba a fürdést, és noha rendszeresen tisztálkodnak, néhány asztronauta „jellegzetes szagot” említett az űrállomás belső légterében, amelyhez talán a mérsékelt mennyiségű fürdés is hozzájárult. Mindenesetre Scott Kelly, a NASA űrhajósa nem sokkal a visszatérés után ruhástól vetette magát egy medence vízbe – egyszerű művelet, mégis luxusnak számított volna az űrállomáson.

Mike Fossum nedves törölközőket készít elő a fürdéshez az ISS fedélzeten (NASA)

Az alvás az ISS fedélzetén egyszemélyes hálókabinban zajlik, többnyire a Harmony (összesen 4 főnek) és Columbus (1 főnek), valamint a Zvezda (2 főnek) és Nauka (1 főnek) modulban. Amikor sokan vannak fent az ISS fedélzetén, nem jut mindenkinek ilyen hálófülke – ekkor a falra erősített további hálózsákokban lehet aludni. Kapu Tibor a japán Kibo modulban tölti az éjszakákat. A Leonardo raktármodul pedig öltözőként is szolgál.

A kis hálóhelyek becsukható, egyszemélyes, elkülönült teret jelentenek. Ezen belül is egy hálózsákban alszanak az űrhajósok, hogy el ne lebegjenek eredeti helyükről. Alátámasztás, azaz ágy nem szükséges a súlytalanság miatt, és a karjukat is le szokták rögzíteni alvás közben. A tapasztalatok alapján az űrhajósok kissé összehúzódva, szinte embrió pózban szoktak aludni. Az ISS Föld körüli pályája során háromnegyed óránként váltakozik a világos és a sötét, ezért általában a hálóhelyeken besötétítenek, illetve szemfedőt használnak alvás közben.

Alvás hálózsákban, egyszemélyes hálófülkében (NASA)

Érdekesség és további kényelmetlenség, hogy csukott szemmel is alkalmanként felvillanásokat látnak az űrhajósok. Amikor ugyanis kozmikus sugarak érik a szemüket, ún. Cserenkov-sugárzás keletkezik a nagy sebességű ionizált részecskéktől a csarnokvízben és az ideghártyában. Néhány percenként jelentkeznek a villanások, ami kissé zavaró, de hozzá lehet szokni. Ugyanakkor az Apollo-expedíciók során a földi mágneses mezőn kívül voltak az űrhajósok – utóbbi környezetben megnőtt a sugárterhelés, a részecskék térbeli sűrűsége, és emiatt még gyakrabban jelentkeztek a felvillanások.

Képzmosás az űrllomáson

Kapcsolódó cikkek: