Februárban egy orosz dróntámadás következtében megsérült a csernobili négyes reaktort lefedő új szarkofág. Ennek eredményeként a védőépítményen több lyuk is keletkezett, így már nem képes ellátni a feladatait, például, hogy minden körülmények között benntartsa a sugárzó anyagokat.

Bár már hónapok teltek el, a szarkofágot azóta sem sikerült helyreállítani, ez ugyanis rendkívül költséges munka, elvégzéséhez Ukrajnának külföldi forrásokra van szüksége. Hogy pontosan milyen kockázatot jelentenek a védőépítményen tátongó rések, arról Dr. Aszódi Attila energetikai mérnököt, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanárát kérdeztük.

Csaknem 200 tonnányi radioaktív anyag lapul a szarkofágban

Ahhoz, hogy a helyzetet jól megérthessük, érdemes visszamenni egészen 1986-ig. Ebben az évben történt a mára mindenki által ismertté vált katasztrófa, amely során az atomerőmű négyes reaktorában két egymást követő robbanás történt. Az első egy gőzdetonáció volt, ami lerepítette a reaktor fedelét és kirobbantotta a reaktorépület tetejét. Ezt egy még nagyobb gázrobbanás követte, ami a reaktor szerkezetének és épületének maradékát is lerombolta, teljesen kinyitva a radioaktív anyagokkal teli reaktorzónát a környezet felé.

Ez egy nagyon rossz állapot volt: a környezet felé nyitott reaktorzónából a radioaktív anyagok könnyen ki tudtak jutni a környezetbe, továbbá az eső, a hó be tudott jutni a hatalmas mennyiségű radioaktív anyagot tartalmazó reaktorzónába, ahonnan a csapadék ki tudta volna mosni azt a környezetbe

– árulta el Aszódi Attila a 24.hu-nak.

A reaktorban mintegy 200 tonnányi hasadóanyag volt. A reaktorzóna tartalmának nagyjából 3,5 százaléka kiszóródott a robbanások következtében, ám a maradék 96,5 százalék ma is ott van, összeolvadva a reaktor fémszerkezeteivel és azzal a homokkal, amelyet helikopterekről beszórtak oda.

Hogy megvédjék a környezeti hatásoktól, illetve megakadályozzák kijutását a környezetbe, nem sokkal a baleset után egy ideiglenes betonból és acélból álló építményt, úgynevezett szarkofágot húztak a reaktorzóna köré, ez azonban nem volt képes hermetikusan elzárni a veszélyes anyagokat a környezettől.

„A baleset után ott uralkodó körülmények között képtelenség volt precízen megépíteni a szarkofágot. A tetőszerkezetén több lyuk is maradt, amelyeken besütött nap, beesett az eső, a por pedig adott esetben ki tudott szállni.

Az építmény ráadásul nem is stabil, az évek múlásával egyre inkább fennállt a veszélye, hogy valamelyik része ledől

– magyarázta a szakértő.

Ezért szükség volt egy új védőépítményre, amely teljesen elzárja a reaktorzónát, miközben védelmet nyújt az eredeti betonszarkofágnak, sőt a tetőszerkezetére szerelt daruk segítségével annak lebontását is lehetővé teszi. Ez az új biztonsági védőépület (angol nevén New Safe Confinement) 2010 és 2016 között épült meg, közel 2 milliárd euróba került, a finanszírozásához és a műszaki megvalósításához nagy nemzetközi összefogásra volt szükség.

A projektet az EBRD (az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) fogta össze, de számos nagy nemzetközi cég vett benne részt. Az új biztonsági védőépület egy hatalmas, dupla falú íves acél szerkezet, ami 110 méter magas, 250 méter a fesztávja és 165 méter hosszú. Az íves részen a dupla acél fal között hőszigetelés található, hogy a szélsőséges időjárási körülményeknek is ellenálljon és a benti hőmérséklet-változásokat csökkentse.

Az új védőépületet 100 évre tervezték, hermetikusan kellene elzárnia a környezettől a régi szarkofág alatt lévő nagy mennyiségű radioaktív anyagot. Az épület ellenőrzött és szűrt szellőzőrendszerrel van ellátva, hogy ha alatta por szállna fel, az ne juthasson ki a környezetbe.

A hosszú távú cél az lenne, hogy a teljes sérült reaktorblokkot leszereljék, kiszedjék onnan a kiégett üzemanyagot, az összeolvadt anyagokat, és olyan biztonságos állapotba hozzák, hogy az ne jelentsen veszélyt a környezetére.

The post Kell-e aggódnunk a csernobili szarkofág sérülése miatt? first appeared on 24.hu.