Most, amikor már Gárdonyban, egy macskaugrásnyira Felcsúttól is csak inkognitóban merészkednek a választók elé a Fidesz képviselői, ki akar vajon békemenetelni? Egyrészt egész települések jönnek rá ezekben a hetekben/hónapokban, hogy ők mindig is a cső rosszabbik végén voltak (elég a Facebookot olvasgatni hozzá, hogy lássuk: ma már kevés sokadszor is kamura beígérni azt az elkerülő utat/kórházfelújítást/vízpótlást, ami tíz évvel ezelőtt is késésben lett volna: az ilyesfajta politikai szemfényvesztés pillanatok alatt megkapja a megérdemelt röhögőfej- és dühöskomment-áradatot). Másrészt meg eleve abszurd volt maga a műfaj, a kormánypénzen futtatott álcivilek szervezte hatalompárti tüntetés – amikor a NER addiktív tudatmódosítói már a korábbi dózis sokszorosában sem hatnak, hirtelen kiderül, milyen vékony a választóvonal a „nemzetben politizálás” meg a nevetséges hőzöngés között, és hogy mennyire fals volt már eddig is ez a szellemi roncsderbi. (Csak egy példa: a permanens békemenetelők szerint Azahriah dalszövegeiben drog van, meg erőszak, meg kell védeni tőle a gyerekeket, de ha Nagy Feró – „üss a rohadt kölökre a lapátnyéllel jó nagyot!” – markol át a járókeretről a békemolinóra, arról meghatott tudósításban, „újabb nagyágyú a menet élén” címmel számol be az agitprop-sajtó.)