Nem rázta meg az erdélyi nyilvánosságot, hogy az erdélyi származású nyugalmazott diplomata, Beke Mihály András múlt héten a Magyar Hang stúdiójában a kamerák előtt tépte szét Fidesz párttagkönyvét. „Stoptáblát a damaszkuszi útra!” – idézték fel többen Bajor Andor egykori kolozsvári író híres szavait, aki 1990. őszén reagált így a korábbi megélhetési párttagok volt ellenállókként vagy a damaszkuszi úton hirtelen megvilágosodottként való burjánzására. Ha a közvélemény-kutatások a továbbiakban is ellenzéki fölényt mutatnak majd, a kárpát-medencei magyar politika és közélet damaszkuszi útján is egyre nagyobb lesz a tolongás, jövő tavaszig sok rezsimkegyenc és rezsimkitartott fog még Saulusból Paulusszá válni. A damaszkuszi út persze elsősorban az őszinte megbánás és megtérés, a hit általi megigazulás és az önfeláldozás szimbóluma, hiszen az őskeresztényeket addig megszállottan üldöző Saulus a kereszténység leghatékonyabb terjesztőjévé vált, 13. apostollá, aki a mártírhalált is vállalta új meggyőződéséért. Remélhetőleg a magyar tolongók között is lesznek „apostolok” is.