Orbán Viktor szerint a Fidesz jól kormányoz, ezért a magyarság megmaradásának záloga. És azért a magyarság megmaradásának záloga a Fidesz, mert jól kormányoz. Ez a butaság a Münchhausen-trilemma alapesete, az ún. körkörös érvelés. Mindkét tétel rögeszmésen ragaszkodik a másikhoz, de bizonyítottnak egyiket sem mondhatnánk, legalábbis demokráciában. Ezzel akár le is tartóztathatná egy TEK-kommandó a teljes kormányt egy tetszőlegesen hülye pillanatában, elmagyarázva, hogy miért tessenek elhúzni a búsba, de időzzünk még a rezsim végjátékán, mert azért ez nem kicsit élvezet. (Futballhasonlattal: a Két félidő a pokolban c. film dicső magyar válogatottja nyerésre áll a birodalmi utászok ellen.) A Münchhausen-trilemma halmazati esete az ún. végtelen regresszió, amikor egyik retardált érv követi a másikat: ha nem a Fidesz kormányozna, akkor legott elözönlenék az országot az erőszaktevő terrorista migránsok, akik két óvodásátműtés között ukrán szervkereskedőket alkalmaznának a Rezsiemelő Minisztériumban. Látjuk, hol a hiba, ugye. Nem fogadhatunk el valamit megingathatatlan ténynek, ha a szellemi tarló ténygazda rég maga mögött hagyta az értelmes választás minden kellékét (fair verseny, társadalmi párbeszéd, miniszterelnöki vita, népszavazás). A Münchhausen-trilemma minősített esete az ún. dogmatikus feltételezés, amikor azért kell a Fidesz-kétharmad, mert csak.